Szia Mazsolám!
Ígérem, ígérem, mostantól rendszeresebben írok majd, mert ez azért nagyon nem járja, hogy fogsz te így babanaplót olvasni, amikor alig van bejegyzés…
Ma nagy nap volt: majd’ másfél évvel a kis nyolc cellás csoda (ez lennél Te kicsi Mogyoróm) beültetése után végre valahára eljutottunk a CRGH klinikára… Igen, itt kezdődött számodra az élet, egy kicsike kis üveg csészécskében okos bácsik és nénik fürkésző tekintetétől vezérelve. Már nagyon régóta nyomta a lelkemet, hogy nem tettük tiszteletünket itt és nem mondtunk köszönetet azért, hogy most itt lehetsz velünk és itt szuszogsz a kiságyadban. Maga a látogatás nagyon gyorsra sikeredett, mindössze 5 percet töltöttünk bent, a recepciósokkal tudtunk csak beszélni, de a lényeg megvolt: átadtuk a lapot és az édességet. 🙂 Remélhetőleg, az embriológusnak (Xavier Brunetti) és a beültetésedet végző dokinak (Miss Vidya Seshadri) is jut majd belőle.
Előtte Apukáddal ebédeltünk, ami nagyon jó volt, imádta, hogy napközben is lát és nem csak az esti fürdetésnél.
A délután nyugisan telt, sajnos nem tudtunk menni sétálni az eső miatt, de azért jól elszórakoztattuk egymást (igen-igen, most egyre szórakoztatóbb vagy Te is, nagyon cukin elrötyörésztél mindenfélén, imádlak!).
(Apukád kérte, hogy ezt most írjam ide le: a tegnapi nap legnagyobb eseménye pedig kétségkívül az volt, amikor fejbeverted a számológéppel. Eléggé fájt neki, de enyhítette a fájdalmát, hogy úgy tűnt, mintha egy icike-picikét sajnáltad volna… :))
5 év, 10 hónap, 18 nap, 12 óra, 22 perc ago